Valós utcai és egyéb támadások és tanulságaik VI.
Mottó: "A biztonságnak mindig van egy ára, amelyet meg kell fizetnünk idő, energia, figyelem vagy pénz formájában." - Pénzes László
Sajnos a beágyazott videók többségét előbb-utóbb vagy törlik, vagy korhatárossá teszik (ami persze nem baj, csak a korigazolási procedúrát annak bonyolultsága miatt senki sem végzi el), ezért kénytelen voltam a videók történeteit szóban, piros szöveggel megfogalmazni. Illetve a jövőre vonatkozóan jelzem, hogy a videós beágyazásokat abbahagyom.
Újságcikk
A Sun szerint X. szombat este állt lesben a wisconsini Y. városának középiskolája előtt, majd gépkarabélyával tüzet nyitott a bálról távozó diákokra. A lövöldözésben egy fiú és egy lány sérült meg. Valószínűleg csak azért nem történt nagyobb tragédia, mert a rendőrök éppen a parkolóban járőröztek. Egyikük szinte azonnal közbelépett és lelőtte az ámokfutót, aki néhány órával később a kórházban vesztette életét.
Tanulság
A tanulság természetesen nem az lesz, hogy ezek után ne járjunk bálokba, bár ha rendszeresen fordulnának elő ilyen esetek, úgy vélem, előbb-utóbb mindenki meggondolná a bállátogatást. Az átlagos állampolgár tehát vagy az esélyeit latolgatja vagy pedig egyszerűen nem is gondol rosszra, mert "velem ilyen nem fordulhat elő."
Azonban láthatjuk, hogy a nagy számok Murphy-törvénye itt is bekövetkezett, következésképpen ha ilyen csaták kitörnek, akkor szintén a felkészültek és az éberek fognak győzni.
Talán a legnagyobb tanulság, ami egy bálról (vagy bárhonnan) éppen távozó diáknak (bárkinek) adható, hogy ha fegyvert pillant meg, ne kérdezzen, ne értetlenkedjen, ne reménykedjen, ne analizáljon, hanem szélvész sebességgel fusson el és erre a többieket is azonnal figyelmeztesse.
Újságcikk
Felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntett gyanúja miatt indított büntetőeljárást a X. rendőrkapitányság egy 39 éves budapesti férfi ellen. A nyomozás adatai szerint a gyanúsított hétfőn egy vitás közlekedési helyzet után személygépkocsijával Y. határánál leszorított az útról egy másik autóst, így kényszerítve őt megállásra. A 39 éves férfi szóváltás után megütötte a másik sofőrt, majd egy késsel többször megszúrta. A sértett a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló, könnyű sérüléseket szenvedett. A gyanúsított az eset után elhagyta a helyszínt. A lakossági bejelentés után a rendőrök 24 órán belül azonosították, majd elfogták a gyanúsítottat, akit előállítottak a rendőrkapitányságra. A férfi a kihallgatásakor beismerte tettét.
Tanulság
A szituáció tipikus road rage, országúti düh, amely során az egyik autós erőszakkal megállásra készteti, majd jól elveri a másikat. Ennek során általában a dühös autós a másikat úgynevezett kényszerítő fékezéssel lassítja le, majd kipattan autójából, kirángatja a másikat kormánya mögül és jól megveri.
Már maga a kényszerítő fékezés is közlekedési bűncselekmény, míg a többi minimum garázdaság, fegyver előkerülése esetén pedig felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette. Az elkövetőnek majd lesz néhány éve a börtönben higgadt fejjel is elgondolkodni afelől, hogy akármennyire volt jogos a felháborodása ("Nem adta meg az előnyt!"), súlyos következmények nélkül mégsem alkalmazhat oktatási célú fenyítést egy másik emberen.
A road rage elleni védekezés nehéz és összetett ügy, de működőképes, mert bizonyos keretek között jogos önvédelmi helyzetbe kerülünk.
A legelső és legfontosabb jótanács, hogy vegyünk autónkba akciókamerát (dashcam), lehetőleg 2 kamerásat és az egyik kamera a vezető felőli oldalt védje. Ilyen kameratípusoknál azt szokták tanácsolni, hogy tegyük hátrafelé a hosszabb vezetékű kamerafejet, ám ennek nincs sok értelme, mert ha hátulról belénk jönnek, az mindenképpen az ő hibája lesz a követési távolság be nem tartása miatt. Ennél sokkal fontosabb a vezetőülés felőli oldal videós védelme.
A törölt videóban az áldozat teljesen gyanútlanul, éppen mobiltelefonálva lép ki az épület kapuján. Egy 2 fős társaságból az egyik hirtelen irányt változtatva hozzálép és elkezdi késsel szurkálni. Az áldozat hősiesen védekezik.
Tanulság
Ez a videó bizonyítja leginkább az erőszak hirtelen fellépő, kiszámíthatatlan, fatális voltát:
-
a támadók valószínűleg nem célirányosan támadtak. Lehet látni, hogy más irányban majdnem elmennek a kocsi mögött, amikor kilép az áldozat. Ekkor hirtelen irányt váltanak és lecsapnak. Ha áldozat néhány másodperccel később távozik, valószínűleg nem találkoznak.
-
Az áldozat teljesen felkészületlen, hiszen egyrészt éppen akkor lép ki az utcára, azaz még nem mérte fel a terepet, másrészről láthatóan telefonál. Így az első szúrás garantáltan betalál.
-
Azt is észrevehetjük, hogy a támadó kezében már ott volt "előkészítve" a kés.
-
Az áldozat életét az mentette meg, hogy esése után ösztönösen el kezdett rúgkapálni, illetve hogy a másik támadó nem lépett közbe.
Nehéz bármilyen okosságot mondani ezek után. Talán már csak ellőtt közhelyeket tudom pufogtatni:
-
az utca annál jóval veszélyesebb hely, semmint közlekedés közben folyamatosan telefonáljunk vagy valami más elterelje figyelmünket.
-
Nem állítom, hogy lényegesen másképpen alakult volna a támadás, ha az áldozat előbb veszi észre a kést, de az bizonyos, hogy az első szúrás nem hatolt volna be oly akadálytalanul.
Publikált élménybeszámoló
Hazafelé tartottunk, amikor felszállt a buszra egy 30-35 fős társaság.
Belekötöttek a sofőrbe, egy fiú jelezte, hogy kulturáltabban kéne viselkedniük. Ez
hiba volt, elszabadult a pokol: többen
is nekiestek a srácnak, azt ismételgették, erről a buszról élve haza nem jut.
Munkatársam, Y. és én siettem segítségére, a fiút a hátsó ülésekhez
rángatták. A társaság nem csillapodott, a fiút akarták. Egy marcona, mázsás férfi
megindult felénk és mire kimondtam volna, hogy hagyjon minket, már ütött is.
Az első csapást kivédtem, a második eltalált, emiatt megszédültem. Munkatársam lábbal próbálta távol tartani a támadót, így arcát nem,
csak a vállát érték a csapások. Mindenki rettegett a buszon, imádkoztam,
hogy elő ne kerüljön egy kés vagy bicska. Agyrázkódást
kaptam, egy héten át szédültem.
A srác a buszról hívta a rendőröket, akik nem érkeztek meg a helyszínre.
Telefonon próbáltam feljelentést tenni, ám az adatok felvétele után a
támadókat egy hétig nem keresték.
Tanulság
A túlerő jelentős elrettentő tényező, de hétköznapi hősök mindenütt akadnak. A fiú is csak egy másik embert, nevezetesen a buszvezetőt védte meg. Az az igazság, hogy nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen a csürhével józan észérvekkel vitázni; persze kísérletet kell rá tenni. Másodsorban a futás jut eszembe, már ha ezt megtehetjük. Legvégül jön a harc, ekkor érdemes a vezérbikát megtámadni, mert ha leütjük, talán a többi megretten.
Ha a buszon utazók egy emberként összefognak, másképpen alakult volna a verekedés. Persze a legtöbb ember ehhez - ki kell mondanunk-, gyáva.
Újságcikk
Életveszélyesen megsérült két férfi, akiket egy tizenhét éves fiú késelt meg
szombaton, közölte az X. Megyei Rendőr-főkapitányság a honlapján. Az eset
hajnali 3 óra körül, egy Y. úti szórakozóhely előtt történt. A két férfi
szóváltást követően összeverekedett egy hatfős társasággal, a csoporthoz
tartozó tizenhét éves fiú pedig késsel támadt rájuk. A két, súlyos sérültnek
egy férfi sietett a segítségére, ő könnyebb fejsérüléssel került kórházba. A
rendőrség órákon belül elfogta az emberölés kísérletével gyanúsított tizenhét
éves késelőt, valamint három társát és keresi a társaság többi tagját.
Tanulság
Amint a honlapon már többször említettem, a kocsmák és a szórakozóhelyek környéke rendkívül veszélyes, mert ezeken a helyeken valamilyen módon megváltozik az emberek tudatállapota. Részeggel, drogossal legtöbbször semmi értelmeset nem tudunk megbeszélni, ellenben valahogy le kell (kéne) csillapítani őket, mert mindegyik mérhetetlenül erősnek, sőt halhatatlannak érzi magát. Ráadásul sokuknál ilyenkor teljesen megszűnik a fájdalomérzet, így bunyó közben simán képesek szilánkosra törni kezüket, lábukat. Sajnos a fenti esetben komolyabb dolgok is történtek. A 2 fickó elég erősnek érezte magát, hogy belekössön egy 6 fős társaságba, a késelő pedig természetesen bicskával ment szórakozni, amint azt a tipikus rosszfiúk teszik. A konfliktus végeredménye nem is maradt el.
Csak azt tudom javasolni, hogy az ilyen környéket és az ilyen napszakot messze el kell kerülnünk.
Pénzes László