Valós utcai és egyéb támadások és tanulságaik III.
Mottó: "A biztonságnak mindig van egy ára, amelyet meg kell fizetnünk idő, energia, figyelem vagy pénz formájában." - Pénzes László
Sajnos a beágyazott videók többségét előbb-utóbb vagy törlik, vagy korhatárossá teszik (ami persze nem baj, csak a korigazolási procedúrát annak bonyolultsága miatt senki sem végzi el), ezért kénytelen voltam a videók történeteit szóban, piros szöveggel megfogalmazni. Illetve a jövőre vonatkozóan jelzem, hogy a videós beágyazásokat abbahagyom.
21. - 22. - 23. - 24. - 25. - 26. - 27. - 28. - 29. - 30.
Újságcikk
4 óra 50 perc körüli időben egy ismeretlen nő egy fiatalembert szólított le, majd őt a parkoló autójához kísérte. Néhány perccel később a kocsihoz ment a hölgy két férfitársa, akiket tájékoztatott, hogy milyen értékek vannak a sértettnél és azok hol találhatóak. A férfiak a fiatalembert egy zsebkéssel megfenyegették és az értékeit követelték tőle. A kényszerítés hatására átadta nekik a nála lévő készpénzt, az arany nyakláncát és navigációs készülékét.
Tanulság
Az emberiség egyik fele (a férfi) mindig be fog dőlni az olcsó szajhák még olcsóbb trükkjeinek. A cselekvés lehetőségének talán legutolsó pillanata az volt, amikor a szajha a támadókhoz beszélt, mert ekkor a kés még a zsebben volt. Mindenesetre igazi negatív rekord valakit a saját (zárt?) autójában egyetlen zsebkéssel kirabolni.
Ez az impotencia kísértetiesen emlékeztet egy néhány évvel ezelőtti trükkös lopási sorozat reakcióira, amely során a tolvajok a lámpánál várakozó autók csomagtartóját nyitogatták fel és futottak el azzal, ami éppen kezük ügyébe akadt. Emlékszem az ismerős megrémült arcára, ahogy mindenkinek felhívja a figyelmét a csomagtartó bezárásának fontosságára, ami persze hazafias túlzás központi zár esetében. Pedig a megoldás ennél sokkal egyszerűbb: kigyakorolni a gyors hátramenetbe váltást és figyelni a visszapillantó tükröt (amit a normálisak egyébként is használnak), amikor pedig jön a tolvaj, azaz nyílik a csomagtartó, egyszerűen rátolatni.
Az alábbi esetet tudósításként néhány éve láttam a Híradóban
Egy kamasz elhatározta, hogy megöli barátnőjét, mert szakított vele. Fogta szabadon megvásárolható, felhúzható íját és megvárta áldozatát a háza előtt. Néhány szavas veszekedés után a fiú lábon lőtte a lányt (vagy karon…, már nem emlékszem). A lány ekkor sírva kezdett könyörögni életéért, ám a fiú ezzel nem törődve újratöltötte íját és a második lövés már a fejbe történt. A lány azonnal meghalt.
Tanulság
Igazi horrortörténet, amely azért kap még vérfagyasztóbb jelleget, mert Magyarországon történt, talán a szomszédos utcában. Rengeteg tanulsága van ennek a drámának.
Gyakran hangoztatom azt, hogy ilyen és hasonló helyzetekben nagyjából 10 másodpercnyi időd van a döntésre és ha rosszul teszed, akkor meghalsz. Soha, semilyen vészhelyzetben nem volt ez a 10 másodperc ennyire drámai, még pontosabban ennyire elvesztegetett. A helyzetből tökéletesen következik, hogy a támadó nem az értékekért, hanem azért jött, hogy megölje áldozatát. Ezt már akkor fel kellett volna fogni, amikor az áldozat a támadót, kezében az íjjal meglátta. Bizonyára ez a pillanat az áldozattól nem 1 méterre történt.
A legsokkolóbb mozzanat azonban csak ezután következett: az elvesztegetett 10 másodperc, amely ugyan sérüléssel indult, de talán el lehetett volna futni, rá lehetett volna ugrani a támadóra, átharapva a torkát és mindeközben pedig üvölteni, mint egy vadállat, hogy az egész utca összefusson. Gondoljunk bele: a támadó mindkét keze foglalt volt az íj felhúzása miatt! Ehelyett a lány abszolút civilizált módra az életéért kezdett el könyörögni, amely egyébként az ilyen felhevült szadista gyilkos esetében csak szavatoltan olaj a tűzre.
Ha a lány megtanul harcolni, még ma is élne!
Újságcikk
Garázdaság miatt folytat eljárást a rendőrség B. Imre, 38 éves X. lakos és 2 fiatalkorú társa ellen, akik augusztus 9-én szombaton, kora délután szóváltásba keveredtek a helyiekkel egy presszóban.
A férfi és a 16 éves, illetve 17 éves társai megfenyegették a presszóban ülőket, majd a vita odáig fajult, hogy B. Imre egy fejsze nyelével tarkón ütötte az egyik vendéget, aki ettől elesett. A sértett az orvosi vélemény alapján 8 napon belül gyógyuló, könnyű sérüléseket szenvedett.
A 3 elkövető a rendőrség szerint kihívóan közösségellenes magatartást tanúsított, mellyel másokban megbotránkozást, riadalmat keltett. B. Imrét és a fiatalokat elfogták, jelenleg gyanúsítottként hallgatják ki őket.
Tanulság
Mivel az elkövetőnél alapértelmezésben már volt egy fejsze vagy annak egy nyele, senkinek sem lehetnek kétsége afelől, hogy miért is mentek a presszóba, a lezüllés és az áldozattá válás tipikus színhelyére: egy kicsit vagánykodni, más, pontosabb szóval kicsit fasisztáskodni. Ezt nevezem én a "bennünk élő Hitler"-jelenségének, amely bizonyos körülmények hatására bizonyos emberekből ki fog jönni. Itt is tehát valószínűségekről beszélhetünk: az operában jóval kisebb valószínűséggel fogunk belebotlani olyan fasisztákba, akik éppen népirtást készülnek elkövetni.
A helyzet mondhatni tipikus: a fenyegetőzés első percében az áldozatok megpróbálnak elmenekülni vagy ha nem lehetséges, úgy tenni, mintha ott sem volnának. A bátrabbak esetleg megpróbálják lenyugtatni az őrjöngőket, míg a gyávábbak csak szimplán rettegnek. Láthatjuk tehát, hogy ez egyfajta túszhelyzet, amelyet az erőszakoskodó túszejtő perverz módon még élvez is: élvezi a másik ember felett lévő abszolút hatalmat, még pedig az erőszak és a terror eszközével.
Nagy valószínűséggel ilyen helyzetben kerültek a presszólakók. Fontos észrevennünk az áldozatok teljes kiszolgáltatottságát, amelyet általában nem lehet bölcs rábeszéléssel megoldani. Végül itt is elsült a fegyver (mert a túszejtő hatalomkinyilvánításának éppen ez a központi lényege), szerencsére "csak" egy fejsze, amely azonban éppúgy képes halálokozásra, mint egy lőfegyver.
A törölt videóban motoros rablók próbálják elrabolni a női gyalogos kézi táskáját. Ez sikerül is nekik, ám egy autós megáll, közbeavatkozik és sikerül visszaszereznie.
Tanulság
Az eset tárgya természetesen a könnyen rabolható, mindent elnyelő női táska, amelynek tulajdonosa most kivételesen hősies elszántsággal küzd tulajdonáért. Ugyanakkor nagy bátorságot tanúsított a vezető, amikor puszta kézzel támadta meg az egyik motoros rablót, akiken egyébként furcsamód nem volt bukósisak, mivel ennek hiányában ő maguk is jóval sérülékenyebbé (és felismerhetővé) váltak.
A kocsi vezetője valójában vakmerő volt, hiszen teljesen tipikus, hogy motoros rablóknál lőfegyver legyen (csak keressünk rá ilyen jellegű brazil videókra), ráadásként pedig a rablók ketten voltak egy ellenében. Összességében érdemesebb lett volna elütni, majd rátolatni a motorra, mint felvenni a bokszkesztyűt 2 kiszámíthatatlan bűnöző ellen; persze sokszor a hétköznapi hősök sem gondolkodnak, csupán ösztönösen jót cselekszenek.
A törölt videóban családi veszekedést láthattunk nyílt utcán.
Tanulság
Az eset önmagáért beszél: ez az elhízott állat az utcán folytatja, amit évekig otthon művelt. Ráadásul brutalitásában a gyerek sem zavarja: őt is megrúgja. Láthatóan kihasználja súlybéli fölényét és egyszerűen ráfekszik áldozataira. A leghatékonyabb védekező mód kövérek ellen a lágy részek támadása (here, szem, az áll oldalról), mert roppant lassúak és ezért képtelenek normális védekezésre; én személy szerint a térdét támadnám oldalról vagy egyszerűen belelépnék elölről.
Azért én vetnék 1 szomorú pillantást az áldozatra is, mert sohasem szabad hagyni, hogy a konfliktusok idáig fajuljanak. Az, hogy ennek az állatnak van mersze a nyílt utcán ezt tenni, az áldozatnak is van része. Már régen fel kellett volna jelenteni, hogy a gyereknek még a közelébe se mehessen.
Egy fekete biciklis és egy fehér gyalogos veszekszik a nyílt utcán. Egy odaérkező fekete gyalogos kis ideig hallgatja őket, majd odalép a fehér gyalogoshoz és egyetlen ütéssel kiüti.
Tanulság
Nagyon tanulságos a fenti videó. Először is ne próbáljunk vadidegeneket megnevelni a nyílt utcán. (Ebben az esetben valószínűleg arról volt szó: a fehér gyalogos számon kérte a fekete biciklistől, hogy miért a járdán kerékpározik. Valószínűleg ezért avatkozott be egy másik fekete. Könnyen lehet, hogy a fehér rasszista megjegyzéseket eresztett el.)
Ha mégis vitába bocsátkozunk, ne álljunk a másik arcába, hanem ellenkezőleg: távolabb, ütéstávon kívül és azonnal készüljünk fel a konfliktus erőszakba torkollásába is. Ugyanis csakis ez a szintű felkészültség tud minket megvédeni az ilyen hirtelen támadásoktól, amelybe egyébként az áldozat belehalt.
Ez az eset más szempontból is tanulságos: iskolapéldája annak, amit már tapasztaltam saját szememmel is: vigyázzunk más kultúrák találkozásánál, mert nem tudhatjuk, hogy miképpen reagálnak rá.
Újságcikk
Egy kínai iskolában helyi idő szerint délelőtt rontott a gyerekekre egy késes férfi. A 8 megsebesített diákból és az 1 tanárból hárman életüket vesztették. A tettes, akinek vélhető indítékait egyelőre nem közölték, a támadás után öngyilkosságot követett el: az épület tetejéről levetette magát és szörnyethalt.
Később megtaláltam ennek a drámának a videós feldolgozását is. Hát, nem egy pontatlanságot vehetünk észre, például a férfi nem késsel, hanem bárddal rohangál.
A videó később törlésre került.
Tanulság
Az ilyen esetek a legfatálisabbak, egyúttal a legborzalmasabbak. Az ember azt gondolná, hogy Kínában mindenki kungfuzik, de sajnos nem és ennek meg is lett eredménye. Pedig a közönséges iskolai szék (főként ha váza fémből van) magunk elé kapva viszonylag jó védelmet biztosít, mert akkor 4 lába éppen a támadó felé áll, míg a fa/műanyag ülőke éppen az altestünket védi. Ha pedig egy izmos ember felkap 2 széket a lábánál fogva, igen veszélyes fegyverként bánhat velük. Nem lehet tudni, hogy hány éves gyerekek voltak az áldozatok, de a gyors szervezettség ilyenkor életeket menthet, mert ha minden gyerek hozzávágja a székét a támadóhoz, akkor az előbb-utóbb képtelen lesz védekezni, hiszen nem lehet 20-30 repülő széket blokkolni. Az ilyen esetetken tehát az irányító tanárnak van döntő szerepe, ha pedig ő bepánikol, a gyerekek garantáltan magukra maradnak.
Újságcikk
Többen rátámadtak egy kerepesi házra péntek éjjel, a támadás során egy embert halálra késeltek. Péntek éjszaka többen jelentek meg egy kerepesi családi háznál. Behatoltak, majd odabent leszúrtak egy férfit. A megsebesített ember a helyszínen életét vesztette. A kiérkező rendőrök a házban 4 embert elfogtak és megtalálták a gyilkossághoz használt kést is.
Tanulság
Az ilyen esetektől félünk leginkább mindannyian: többemberes, éjszakai (rabló)támadás a saját otthonunkban. Az ellene való védekezés komplex, sokszintű, drága és fáradságos, csak címszavakat mondok: járőrszolgálathoz bekötött riasztó (mindegyik vezérlőegységen van pánik-kombináció), IP-kamerák, több kutya és minderről figyelmeztető táblák, továbbá erős, zárt ajtók-ablakok, a tulajdonos részéről harci ismeretek és önvédelmi eszközök (természetesen megfelelő gyakorlattal), valamint: vészhelyzet esetén átgondolt és kigyakorolt ütemterv. Ugye nem kérdés, hogy mindez megér-e egy vagy több emberéletet...
Fotó: AFP / Aamir Qureshi
Tanulság
Az amatőr botosoknál már csak a rendőr amatőrebb, aki láthatóan vesztésre áll, nem azért, mert már a földön hever, hanem mert a rohamsisakját védi a kezével, noha annak a sisaknak még ki kell bírnia bottal elkövetett ütéseket. Ez azt jelenti, hogy már feladta és lelkileg áldozattá vált. Persze nem lehet tudni, hogy esetleg nem sérült-e meg, de még védekezik, azaz tudatánál van. Ahogy az ACAB című filmből megtudhattuk, 1 rohamrendőr önmagában semmit nem ér, hol vannak hát a többiek? Maga a rendőrség szégyene, hogy a testület egy tagját strandpapucsos huligánok földbe döngölik.
Ha már nem tudunk elfutni, ilyen esetekben 1 botot mindenképpen meg kell szereznünk, azaz mielőbb meg támadni valamelyik botos fickót; esetleg ha sikerül, hátulról nyakánál fogva elkapni, hogy a teste-feje fedezékül szolgálhasson. Én az aikidóban láttam ilyen jellegű, több ember ellen is hatásos megoldásokat.
A törölt videóban utcai kereszteződésben egy késsel hadonászó őrült rohangál véletlenszerűen a sétáló emberek között.
Tanulság
A fatalizmus iskolapéldája, amikor a késes őrült össze-vissza rohangál és véletlenszerűen választja ki áldozatait. Láthatjuk: még a gyerekes szülőnek is nekimegy. Ugye észrevesszük, hogy senki sem mer beavatkozni? Ilyen esetekben tehát nem számíthatunk másra, csakis önmagunkra. Illetve azt is kérdezzük meg magunktól: beavatkozunk-e mi magunk egy másik ember védelme érdekében?
Pénzes László