Valós utcai és egyéb támadások és tanulságaik II.

 

Mottó: "A biztonságnak mindig van egy ára, amelyet meg kell fizetnünk idő, energia, figyelem vagy pénz formájában." - Pénzes László

 

Pénzes-féle Nunchakuiskola - Fontos!

Sajnos a beágyazott videók többségét előbb-utóbb vagy törlik, vagy korhatárossá teszik (ami persze nem baj, csak a korigazolási procedúrát annak bonyolultsága miatt senki sem végzi el), ezért kénytelen voltam a videók történeteit szóban, piros szöveggel megfogalmazni. Illetve a jövőre vonatkozóan jelzem, hogy a videós beágyazásokat abbahagyom.

 

11. - 12. - 13. - 14. - 15. - 16. - 17. - 18. - 19. - 20.

 

11.

A törölt videóban fiatalember sétál egy aluljáróban mobiltelefonjába teljesen temetkezve. Egy többfős rablóbanda körbeállja és elveszi tőle.

Tanulság

 

A tanulság rengeteg a fenti videóban:

  1. nem sétálunk sehol kora reggel, másnaposan, figyelmünket egy ostoba videójátékra összpontosítva, hanem kiegyenesedve, kissé sietősen (de inkább úgy mondanám: határozottan), a külvilág minden ingerét befogadva és kiértékelve haladunk célunk felé,

  2. értéktárgyainkat nem mutogatjuk a külvilágnak, hanem ellenkezőleg: elrejtjük,

  3. odafigyelünk a mögöttünk zajló eseményekre, elvégre az 5 fős társaság nem lopakodva közelített, a követés zaját tehát észre lehetett volna venni.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mit lehet tenni ennyi ember ellen?

Elsősorban azt kell észrevennünk, hogy a követés nem az aluljáróban kezdődött, hanem csak ott ért véget, éppen azért, mert az viszonylag jó támadási helynek számít (nem véletlenül van bekamerázva). A társaság tehát megvárta az alkalmas helyzetet, miközben persze folyamatosan követték az áldozatot. Ebből következően nagy az áldozat felelőssége is abban, hogy ezt a bizonyára hosszú követést egyszerűen nem vette észre, nem számítva persze a többi, elkövetett "kis" hibát. A sok kis hiba tehát alaposan összeállt egyetlen brutális problémává.

 

12.


Egy ismerősömmel történt

Szóváltást követően, miután a vitapartner kifogyott az érvekből, támadni készült. Ez már az első lépésénél kiderült. A harc elkerülése érdekében egy gyors és nagyon erős combrúgással megakadályoztam, hogy további lépéseket tudjon tenni, így elkerültem a verekedést.

 

Tanulság

 

Az utcai harc sokszor szócsatával kezdődik. Ennek során az üvöltöző felek a másik arcába hajolnak és így próbálják megfélemlíteni egymást. Azt természetesen nem lehet látni előre, hogy verekedéssel végződik-e mindez, azonban a másik támadási távolságába való hajlást mindenképpen kerüljük el, másként egyetlen ütéssel leüthetnek. Az ilyen esetekben többféle, egymásnak ellentmondó stratégia létezik.

 

Az egyik azt állítja, hogy mindenáron le kell csillapítani valahogy a kezdeményezőt. Én erre azt mondom, hogy ha többen vagyunk:

Ha egyedül vagyunk, hordjunk magunkkal akciókamerát vagy egy annak látszó tárgyat. Az eljárás menete hasonló a fent leírtakhoz, még akkor is, ha éppen blöffölünk, azaz nincs nálunk működő akciókamera.


13.

 

Egy ismerősömmel történt

Már a közeledésükből lehetett látni, hogy belém akarnak kötni. A széles utcán pont úgy mentek, hogy az egyikük válla az én utamba kerüljön és egymásnak sétáljunk. Közben a szemem sarkából láttam, hogy "méregetnek" is, miközben egymás felé sétálunk. Mivel számítottam az ütközésre, a lépéseimet úgy számoltam ki, hogy az ütközésnél ki tudjak támasztani. Ez sikerült is. Mikor odaértek mellém, egy kicsit se húzódtak félre, hanem a szélső ember vállal nekem jött. Csak nem számított rá, hogy én akkor már a lépesem erejét felhasználva észrevétlenül lendítettem a vállam. Úgyhogy az ütközés olyan "jól" sikerült, hogy az egyensúlyát elvesztette és a társa mentette meg az eleséstől. Ekkor elnézést kértem és továbbmentem.

 

Tanulság

 

Igen, néha pillanatok alatt fel kell venni a kesztyűt és le kell játszani a meccset, másként vesztes helyzetbe kerülünk.


14.

 

Egy ismerősöm beszámolója

Nem velem történt az eset. Egy barátom látta, hogy az utca közepén a bátyját lefejelik. Gondolkodás nélkül támadásba lendült: futásból vágta arcon bátyja támadóját. A futás lendülete és képzetlen ütéstechnikája miatt az alkarja letört. Az ütés erejétől azonban ellenfele arccsontja is széttört. 
 

Tanulság

 

Ez a történet felvet egy nagyon kényes problémát: mit teszünk, ha a támadás nem minket ér, hanem valaki mást? Elfordítjuk a fejünket, mintha semmit sem láttunk volna?

 

15.

 

Egy igen közeli ismerősöm mesélte

Feleségemmel az Orczy úti villamosmegállóból gyalogoltunk a 8. kerületi lakásunk felé, ami körülbelül egy 500 méteres séta szokott lenni. Olyan délután 6 óra lehetett, amikor az út túloldalára átsétálva egy építkezés miatt leszűkített járdán haladtunk egymás mellett. Szemből 2 fickó és 1 lány közelített, hangosak voltak és ittasnak is tűntek. Amikor elmentünk mellettük, valamit beszóltak a feleségemnek és utána is nyúltak, mire én visszaszóltam, hogy hagyjátok már békén. Ez hiba volt, hisz a 2 ittas fazon talán csak erre várt és agresszíven elkezdtek közeledni felém. A nagyobb darab fickó felém ütött, mire én visszaütöttem, egyikünknek se lett ettől semmi baja, viszont a másik alacsonyabbik srác is beszállt a verekedésbe, ami hamarosan verésbe fajult. A kisebbik rugdosott, a nagyobbik próbált ütni, nem volt más választásom, mint a nagy sporttáskámat ledobni magamról és elrohanni a közeli kisboltba, ahova a tulaj nem engedett be, mondván: itt nem fogtok balhézni.
Feleségem mindeközben próbálta hívni a rendőrséget, de az alacsonyabb fickó ezt nem nézte jó szemmel, ezért aljas módon őt is megütötte. Feleségem ekkor érezte úgy, hogy muszáj neki is elszaladni, ő egyből hazáig futott. Én a kisboltból kijőve, a bolt előtt álló srácokat próbáltam megkérni, hogy segítsenek nekem meg feleségemnek, de ők visszautasították azzal a szöveggel, hogy a múlt héten is belekeveredtek valami verekedésbe és most nincs kedvük. Erre odaért a nagyobbik fickó, aki továbbra sem akart felhagyni ütlegelésemmel. Önvédelmi képességekkel nem igazán rendelkezve tűrtem a fejeléseket, ütéseket talán már sokkos állapotban, amikor egy, a gigámra mért ütés után légzési nehézségek léptek fel nálam és ekkor jutottam el oda, hogy feleségem után rohanjak a biztonságot jelentő ház belső udvarába. A fickó felhagyott a kergetéssel, már biztonságban voltunk, de a rendőrségre még vagy 20 percet kellett várni, mivel rossz telefonszámon próbáltak visszahívni. A sporttáskámat minden iratommal, pénzemmel együtt elvitték, ezért a rendőr kisbusszal még tettünk egy kört a környéken, de nem találtuk meg a támadókat.
A feljelentést megtettük ismeretlen tettes ellen, majd átmentünk a kórházba, hogy lássák el vérző szemöldökömet és nézzék meg milyen sérülést szenvedett a gigám.
A kórházban megállapították, hogy 8 napon belül gyógyuló sérülésről van szó és 1 hónap múlva megérkezett a nyomozást lezáró levél a rendőrségről.

 

Tanulság

 

Rengeteg a tanulság ebben a horrortörténetben, de talán a legfontosabb:

nagy valószínűséggel nem fogsz kapni egy instant őrangyalt a probléma rendezésére, sőt senki, de senki nem fog rajtad segíteni, aki majd Superman-módra közbeavatkozik és megvéd téged, valamint családodat. A problémád neked kell lerendezni ott, azonnal és azon eszközökkel, amelyek akkor éppen rendelkezésre állnak. Az emberek többsége ugyanis gyáva.

 

Vegyük ugyanakkor észre, hogy a rendőrség sem tett semmit sem akkor, sem később. Ami ugyanis a történetből kimaradt, hogy mindez egy térfigyelő kamera alatt történt, amelynek működéséről azonban később a rendőrség azt állította, hogy nem volt bekapcsolva vagy valami hasonló. Pedig a támadás este 6 órakor történt, a támadók érkezése tehát vígan lekövethető lett volna több kamerán keresztül is. Ez az abszurd, hanyag hatósági munka nálam egy automatikus ügyészi feljelentést jelent a nyomozást megszüntető határozat kézhezvétele után. Ezt ismerősöm sajnos elmulasztotta.

 

Igen, ismerősöm elkövette azt a kezdeti hibát, hogy nem hagyta szó nélkül a sértegetést, bár megjegyzem, ez tökéletesen érthető: minden jóérzésű férfinek ki kell állnia a nő mellett; én is így tettem volna.

Az első komoly hiba már évekkel ezelőtt el lett követve: ismerősöm nem foglalkozott harcművészetekkel, ezáltal ez az agresszív szituáció teljesen felkészületlenül érte. A leblokkolás aztán súlyos verésbe fajult, amelyből sajnos kapott a feleség is.

 

Az ismerősöm által cipelt sporttáska természetesen nem lett meg, ugye nem kell mondanom, hogy minden benne volt: személyi igazolvány, lakcímkártya, jogosítvány, forgalmi engedély, kulcsok, pénztárca, stb. A kár kb. 40 ezer forint + 1 hónapos utánajárás + teljes ajtózárcsere.

 

Most pedig furcsákat fogok mondani.

 

Ugye félünk a fájdalomtól..., pedig kevesen tudják, hogy a harctéren a sebek bizonyos szintig nem fájnak, mert a test túlélő üzemmódba kapcsol és ezért a fájdalomérzet megszűnik. A harcművészetek aktív művelése során ezt meg lehet és meg kell tapasztalni. Ismerősöm tehát nem tett mást, mint civilizált módra, döbbenten tűrte az ütlegelést, míg vegyük észre, hogy a másik oldalon a támadó sem akart mást, csak egy kis balhét. Ezt korántsem nevezhetem civilizáltnak, de a balhé úgymond "bizonyos keretek" között maradt, amelyben az ököl volt a döntő. Ismerősöm azonban elkövetett még egy hibát: civilizált maradt. Mert ha hirtelen őrjöngésbe vált, ráugrik a támadóra és kiharap egy darabot az arcából, majd leharapja a fülét, akkor nincs tovább verekedés. Belátom, hogy nem elegáns megoldás (hiszen mit fognak szólni a szomszédok?), de ki ne tenné meg a felesége kedvéért?

 

16.

 

Egy mester mesélte

Egyik tanítványának volt egy dinnyeföldje. Egy alkalommal odaérkezésekor meglepődve tapasztalta, hogy 2 román egy kisteherautóra pakolja a termést. Szólt nekik, hogy akkor legyenek szívesek, most pakolják vissza. A románoknak eszük ágában sem volt, sőt megfenyegették. A vita vége verekedés lett, amely során a 2 román kórházba került, de sajnos a tanítványnak is eltört a csuklója.

 

Tanulság

 

A tanítvány tapasztalt karatésként küzdött, ám ez mégsem volt elég a sérülés elkerülésére, ráadásul egy ilyen sérülés a család számára komoly pénzügyi és egyéb veszteségekben szokott tetőzni.

 

A történet legnagyobb tanulsága, hogy tolvajjal nem egyezkedünk, hanem azonnal bekapcsoljuk az akciókamerát, hívjuk a rendőrséget és megjegyezzük a rendszámot. Mindeközben azonnal nyúlunk valami önvédelmi eszköz felé és akkor sokkal nagyobb valószínűséggel kerüljük el a sérülést.

 

17.

 

Újságcikk

A férfi egészen meglepő módon vált majdnem lövöldözés áldozatává. Egy másik férfi elhagyta a pénztárcáját, a leendő áldozat azonban felvette, és azon kezdett viccelődni, hogy végre van pénze sörre. A pénztárca tulajdonosa úgy látszik, hogy nem a verbális győzködés nagymestere volt, inkább fegyvert rántott és lőtt. (Az áldozat túlélte.)

 

Tanulság

 

Ha ilyen esetet látunk, akkor inkább szóljunk a pénztárca elhagyójának és ne mi magunk vegyük fel a pénztárcát vagy értéket, nehogy minket vádoljanak meg lopással (vagy azzal, hogy a talált értéket meg akartuk tartani). Másrészről pedig a bűnnel soha ne vicceljünk, mert nem mindenkinek van humorérzéke és akinek nincs, az (láthatóan) bármire képes. Az áldozatok között is találunk sok őrültet, ezt a rendőrök jól tudják.

 

Egyszer én is találtam egy pénztárcát a Metroban (nem a metróban, hanem egy azonos nevű egy nagykereskedelmi áruházban). Nem nyúltam hozzá, hanem fennhangon odaszóltam a pénztárosnak (hogy mindenképpen legyenek tanúk): "Nézze, egy pénztárca!" Csak ezután vettem fel és vittem oda a biztonsági őrnek, akinek szintén csak tanúk jelenlétében adtam át.

 

18.

 

Újságcikk

A nyomozás adatai szerint a férfi pénteken reggel egy családi ház kertjéből 13 cső kukoricát lopott el. A kukorica gazdája, egy 63 éves háziasszony észrevette, hogy mit csinál és kérte, hogy adja vissza a kukoricát. A férfi erre megütötte a nőt. Mivel erőszakot alkalmazott, hogy megtarthassa a lopott kukoricát, a lopás helyett már rablásért indítottak ellene eljárást.

 

Tanulság

 

Az már önmagában önveszélyes volt, ahogy az idős néni kiment a kertbe a tolvajjal egyezkedni, mert tolvajjal nem egyezkedünk, hanem azonnal magunkra zárjuk az ajtót, bekapcsoljuk az akciókamerát, az IP-kamerát, a fényképezőgépet és hívjuk a rendőrséget. Ha úgy döntünk, hogy kimegyünk, vegyünk magunkhoz önvédelmi eszközt és ne legyenek erkölcsi fenntartásaink használni is, mivel ilyen esetekben a variációs lehetőség exponenciálisan szűkül, hiszen a támadó minden áron el akarja kerülni a lebukást, ezért nagy valószínűséggel bármire képes: vagy ő vagy én (mi). Mivel birtokon belül vagyunk, ezt jóval bátrabban tehetjük meg.

 

19.

 

A rendőrség halált okozó testi sértés miatt folytat eljárást egy férfi ellen. A 29 éves férfi augusztus 3-án, este 7 órakor egy sörözőben, minden előzmény nélkül megütött egy embert, aki a földre esett és meghalt.

 

Tanulság

 

A vidéki söröző nem tökéletes helyszín a testi épség megóvásához, ezt már sokszor tapasztaltuk, sőt éppen az ellenkezője igaz: a garantált vesztesek klubja. A legjobb elkerülni az ilyen lebujokat, amelyekbe (láthatóan) az átlagnál többször fordul be a bármire képes őrült (mert hiszen ő is vesztes). A vaktában verekedő egyúttal persze amatőr is volt, hiszen a képzett harcos tudja mit üssön ahhoz, hogy fájjon, de ne haljon bele az ember. Pontosan ilyen fatális esetet olvashatunk Richard Wagner önéletrajzában, ahol egyszer egy kocsmai verekedés alkalmával a híres zeneszerző saját kíséretében lévő barátját vágta fejbe, mert a pillanat hevében tudni akarta, hogy ez milyen érzés.

 

20.

 

7 éves lányok szólalkoztak össze. A nyomozás eredményei szerint a 17 éves lány 2014. február 5-én reggel megtámadta a hasonló korú lányt. Előbb a hajánál fogva a földre vitte, majd ott többször megrugdosta, miközben megállás nélkül szidalmazta. A megvert lánynak 8 napon belül gyógyuló sérülései lettek.

 

Tanulság

 

A támadó meg fogja kapni a jól megérdemelt büntetését, ám az áldozat is sokat tehetett volna önmaga védelmében. Először is, nagyon bele kell kapaszkodni a hajba ahhoz, hogy földre vihessük a tulajdonosát. Ez a támadás egy tapasztalt harcművész esetében minimum a támadó csuklójának eltörését jelenti, de legalábbis olyan csuklófeszítést, amellyel a támadás már levezethető. Persze egy harcosnak -éppen emiatt-, nincs is haja, sőt nagyobb valószínűséggel kopasz, hogy az ütés-rúgás minél jobban lecsússzon a fejéről.

 

Aztán -bár lehet, hogy a leírás pontatlan-, valójában nem lehet senkit sem a hajánál fogva földre vezetni anélkül, hogy ne kerülnénk mi is a föld közelébe. Próbáljuk ki! Ha ugyanis azt akarom, hogy az általam megmarkolt haj érintse a földet, nekem is éppúgy vele kell hajolnom. Ebből következően, a hajfogás nagyobb valószínűséggel ráncigálással, lökdöséssel párosult, a végső földrevitel így történhetett.

 

Egyetlen őrjöngő, szitkozódó embert sem szabad közel engednünk magunkhoz; kis gyakorlattal ki lehet fordulni a felénk irányuló agresszív lépések elől. Ez az amatőr támadás kis harci tapasztalattal tehát könnyen elhárítható lett volna.