Könyvajánló
Bevezetés: miért pont ezek a könyvek?
Természetesen mint mindenki, én is azért kerestem fel első harcművészeti klubomat, mert féltem az utcán, azaz nem akartam áldozattá válni. Másokat Hollywood harcias filmjei (Bruce Lee) vagy éppen mások harci sikerei inspiráltak (ilyen volt például az MMA kezdeti korszakában a Gracie-család sikersorozata a brazil jiu-jitsu /BJJ/ segítségével, amely földharcklubok százait indította be az Egyesült Államokban). S vannak olyanok -bár nem sokan-, akik egyszerűen harcosnak születtek.
Azonban már viszonylag korán felismertem, hogy létezik egy érzékelhető űr a legtöbb harcművészeti stílus és maga az utca néha valóban élet-halál harca között. Ez persze részben kompromisszum eredménye, hiszen senki sem akar halálos technikát alkalmazni szeretett edzőtársán. Másodsorban viszont azt sem értettem (ma sem értem), hogy halálos technikák gyakorlása során miképpen tudunk egyúttal világbékére törekedni? (Csakis úgy, ha közben azon imádkozunk, hogy soha ne kelljen felhasználnunk éles helyzetben.)
Lehetséges, hogy én nem értettem meg valamit ("a harcművészetek nem a lehetséges harci utak, hanem a harc levezetésének útjai..."), illetve azt sem tagadom, hogy a harcművészetek aktív gyakorlása fontos lépcsője lehet önmagunk megismerésében, egészségünk megőrzésében, sőt talán valamiféle „belső megvilágosodásnak” is, amire azért nem is olyan buta Buddha harcművészetek nélkül is eljutott. A legtöbb harcművészeti stílus tehát részben biztonsági, részben más okokból (amire most nem térek ki) az eredetileg véres, alattomos (fair play-t kizáró), kegyetlen, villámgyors élet-halál harcot némiképp sterilizálta és a maga szemlélete szerint alakította át. Éppen ezért bár harcművészeti működésem során sok misztikus értelmezéssel találkoztam, azzal viszont soha, hogy például melyek a jogos önvédelem aktuális jogszabályai és hogyan lehet feldolgozni egy esetleges támadás poszttraumatikus gyötrelmeit. Higgyük el: az utóbbi sokszor jóval fájdalmasabb az átélt borzalmaknál, erről leginkább az Irakban edződött amerikai veteránok, katonák és rendőrök tudnának nyilatkozni. Ebből következően talán az is egyfajta önvédelmi reflex, hogy valóságként fogadjuk el Hollywood jópofán szórakoztató, erőszakos filmjeit, csakhogy ne szembesüljünk a leplezetlen erőszak embertelen brutalitásaival.
Mindebből következően én nem fogok olyan típusú könyveket ajánlani, amelyeknek ilyesféle a címük:
-
X stílus, út a megvilágosodáshoz,
-
Y stílus, az igazság útja,
-
Z stílus, a mágikus harcművészet,
-
stb.
Helyette olyan szerzők műveit ajánlom, akik már megjárták a poklot, mert ők legalább tudják, hogy mit kell tenni egy megtermett narkóssal, aki egy vascsövet lóbálva, gyaníthatóan a teljes fájdalomérzet hiányában rohan feléd azt üvöltve, hogy kívánja a halált és valakit magával akar vinni...
Az alábbi könyv hátulján ez olvasható:
"A harcművészeti képzés és a valódi élet-halál harc közti űr vizsgálata"
Ebből azonnal tudtam, hogy a szerző Rory Miller éppen az az ember, akinek tapasztalataira, tanácsaira szomjazom évek óta. A könyv természetesen óriási, amennyiben ezzel az esetlen jelzővel illethetjük a brutális, leplezetlen erőszak számos, metszően pontos analitikával feltárt részletét.
A könyvben Rory sok más (angol nyelvű) könyvre is hivatkozik, érdemes ezeket is elolvasni.
Talán nem meglepő, hogy a következő könyvajánlat szerzője szintén Rory Miller. A fenti könyv általánosan fejtegeti az erőszak számos, de a szerző által rendszerezett aspektusát, míg az alábbi könyv szinte nyílegyenes folytatásként jobban kibontja a részleteket.
Rory Miller angol nyelvű könyvei az Amazon-on:
-
Conflict communication
-
Facing violence
-
Meditation on violence
-
Scaling force
-
Concom
-
Violence
-
Drills - Training for sudden violence
-
Force decisions
-
Campfire tales from hell
-
Talking them through
-
Chiron training
-
Working with a translator
Aki túl akar élni, annak túlélést kell tanulnia és gyakorolnia. Az alábbi könyv nem harci technikákról, hanem a túlélés szemléletének kialakításáról szól. Talán ez a legfontosabb: a szemlélet kialakítása, hogy minden elénk kerülő dologban a túlélés eszközét pillantsuk meg. Azt hiszem az elpuhult, civilizált emberek többsége erre már nem képes.
Az alábbi könyv címe a szokásos marketing-csinnadratta miatt maga a tiszta önellentmondás: 100 halálos technika a túléléshez. Hiszen nyilvánvalóan semmi halálos nincs például egy túlélőcsomag összeállításában. A könyvben a szerző Clint Emerson, volt kommandós azonban furcsamód többségében olyan túlélési technikákat tanít nekünk, amelyeket eddig csak titkosügynökök és terroristák alkalmaztak. Bár a szerző ezt azzal magyarázza, hogy ezáltal szeretné elősegíteni "öntudatosabb" civilréteg kialakulását, ám például a hullák szakszerű, nyomnélküli eltűntetését nehéz bármivel is magyarázni. Mindenesetre az bizonyos, hogy a szerző nem kapott dicséretet a titkosszolgálatoktól a technikák publikálásáért. Mindettől függetlenül fontos dokumentum a ragadozó-, (értsd: például sorozatgyilkos), terrorista-, és titkosügynök-mentalitás megismerésében, mert így hatékonyabban tudunk reagálni az általuk generált eseményekre. Illetve -a cím eredeti ígéretéhez híven-, valóban számos létfontosságú túlélő-technikához férhetünk hozzá.
Bár civilizációnk jelenlegi fejlettségi szintje még nem teszi lehetővé az erőszak teljes kizárását, de az sem állítható, hogy az emberi társadalmakat csakis kizárólag a nyers erő irányítaná. Valójában egyrészt a nyers erő, amit talán nevezhetünk agresszivitásnak is, fizikai szintről egy magasabb, pszichológiai szintre tevődött át és a konfliktusok nagyobbrészt ebben a régióban zajlanak le. Másrészt viszont már évezredek óta léteznek bizonyos, alapértelmezésben áthághatatlan társadalmi normatívák, az egyik ilyen legfontosabb az udvariasság. A legtöbb konfliktusos ütközés tehát verbális szinten, ám az udvariasság szabályainak viszonylagos betartásával zajlik le. Az alábbi könyv arról szól, hogy miképpen tudjuk magunkat ilyen társadalmi és kommunikációs helyzetben és kizárólag verbális (tágabb értelemben pszichológiai) eszközökkel megvédeni.
Pénzes László