A harc filozófiája
A nunchaku harci hatásfoka
Először definiáljuk a harc fogalmát.
A harc akaratérvényesítés és az akaratérvényesítés harc, mivel senki sem szereti önként feladni megszerzett egzisztenciális (azaz anyagi) vagy szellemi javait. Akaratot érdekeink szerint többféle formában tudunk érvényesíteni, a legtöbbjük békés megoldás (rábeszélés, megfizetés, ellenszolgáltatás, stb.). Látszólag mindennek semmi köze a harchoz, ám a kiharcolni ige és ennek módosulatai nemcsak fizikai harcot jelentenek, hanem életünkhöz köthető, egzisztenciális harcokat is. Itt és most egy harcművészeti honlapon kizárólag a fizikai harccal fogunk foglalkozni, amelyet nevezhetünk erőszaknak is.
Az erőszak során az akarat olyan módon van a másik emberre ráerőltetve,
hogy az fájdalmat vagy szenvedést okozzon (például nemi erőszak), sőt, ha
az áldozat fizikai jelenléte útban van, akkor el is legyen pusztítva
(például rablógyilkosság).
Az erőszak pszichikai megnyilvánulása az
agresszió. Az agresszív ember kötekedő, veszekedő alkat, amely
magatartásforma tökéletesen megfelel a fenti leírásnak: valójában a
hatalmát, az akaratát igyekszik gyakorolni a többiek felett. Ennek során
gyakran végső eszközként nem riad vissza az erőszak alkalmazásától sem.
Nevezzük ezt az attitűdöt a továbbiakban egyszerűen támadásnak, hiszen
valójában az is; ilyen helyzetekben nekünk védekeznünk kell, ha életben
akarunk maradni.
A fizikai harcnak (támadásnak) többféle attribútuma van:
-
a támadás minél pusztítóbb, annál hatékonyabb. Legcélszerűbb tehát atombombával és ehhez hasonló szörnyekkel támadni, ám itt már a pusztítás foka a visszájára fordul, éppen ezért a legtöbb támadó erről a lehetőségről praktikus okokból lemond.
-
A támadás minél gyorsabb, annál hatékonyabb. Mivel az emberi reakcióidő véges, ezért a gyors támadás mindenképpen hatékony, a leggyorsabb támadás pedig a leghatékonyabb. Ebből következően, mivel a támadás mindig a legelső mozzanat, a reakció csakis ezután következhet, amely egyértelmű, néha behozhatatlan hátrányt okoz az áldozatnál. Pisztolypárbajok halott vesztesei sokat tudnának erről mesélni.
-
A támadás minél cselesebb, annál hatékonyabb. A cselesség komplex, bár könnyen érthető kifejezés. Az előző gondolatot kissé átalakíthatva: az észrevétlen (azaz a legjobban álcázott, a legcselesebb) támadás a leghatékonyabb. Az észrevehetetlen támadásról tehát nem is tudjuk, hogy az. Gondoljunk csak egy álcázott mesterlövész 1000 méteres, hangtompítós lövésére.
Még egyszer, a támadás 3 fő attribútuma:
-
a pusztítás foka,
-
a gyorsaság,
-
az észrevehetőség mértéke.
Mindez azért lényeges, mert a 3 fő jellemző arányainak átlagából áll össze
egy adott fegyver harci hatásfoka. Egy példát már említettünk: az
atombombát, amely ugyan a lehető legpusztítóbb, ám ekkora pusztítóerőre a
legtöbb támadónak nincs szüksége (vagy más okból nem meri bevetni). A 3 fő
attribútum ugyanakkor azt is megmutatja, hogy miért hatékonyabbak a
lőfegyverek a hagyományos fegyvereknél: egyrészt a szupergyors lőszerre
lehetetlen éppolyan gyorsan reagálni, másrészről ez a szupergyorsaság
rendkívül nagy pusztítóerőt is hordoz magában.
Itt érkeztünk el a hagyományos fegyverekhez, pusztán azért, hogy néhány
kiragadott példával összehasonlítva megbecsüljük a nunchaku harci
hatásfokát.
Minden olyan fegyver hatékonyabb a nunchakunál, amelyik gyorsabb nála és
bár a nunchaku is gyorsnak számító kézi fegyver, ám a legtöbb
hajítófegyver még inkább az. A 2 legismertebb közülük az íj és a nyíl,
továbbá itt érdemes még megemlíteni a dobócsillagokat, és dobótőröket.
Véleményem szerint az előbbiek bár lövedékükben és kezelésükben lassabbak
a lőfegyvereknél, ám gyorsaságuk mégis az emberi reakcióidő felett van.
Egy utcai támadást azonban ritkán kiviteleznek hajítófegyverrel, mert a
legtöbb támadó nem gyilkolni, hanem csak rabolni akar. Ezért sokkal
általánosabb a hagyományos kézi fegyverek használata, a legismertebbek
közülük a kés, a vipera, a tomfa és valójában minden olyan tárgy, amely
fegyverként felhasználható (például utcán heverő vasdarab, kocsi hátsójába
tett baseball-ütő, fejsze, stb.). Nem számítva a nagy sebességgel eldobott
kést (amelyet legtöbbször nem szoktak ilyen módon használni, mert viselője
agyatlan és sajnálja az időt a gyakorlásra), az említett fegyverek között
a nunchaku a leggyorsabb. S bár a pusztítás fokában a kés hatékonyabb, ám
nagy hátránya egyrészt, hogy nincs önálló lendülete (azaz a kés sebessége a kar
sebességéhez kénytelen igazodni), másrészről pedig a nunchakunál
lényegesen rövidebb fegyver, így az önálló lendülettel rendelkező nunchaku
folyamatosan pörgetve biztos védelmet ad a fenti fegyverekkel szemben.
Ebből természetesen az is következik, hogy a katana vagy a hozzá hasonló
kardok pusztán azért hatékonyabbak a nunchakunál, mert hosszú és éles
vágóélük van, amely ráadásul hosszabb is a nunchakunál. Ám éppen emiatt
egy bokken (fából készült katana-utánzat) vagy ehhez hasonló hosszúságú
bot már nem fogja elérni a nunchaku harci hatékonyságát. Persze az is
igaz, hogy minél egyszerűbb egy fegyver, annál inkább számít a
fegyverkezelő ügyessége, amely tényező tehát jelentős mértékben képes
befolyásolni egy fegyver harci hatásfokát. Ez azt jelenti, hogy a támadás
3 fő attribútuma hagyományos fegyverek esetében további 1 attribútummal
bővül, ez pedig a fegyverkezelő ügyessége.
Nem számítva a legutóbbi jellemzőt, a 3 fő attribútum sajátosságai kiválóan modellezik a pusztakezes harc sajátosságait is. Tehát:
-
a jól álcázott (jól előkészített),
-
villámgyors,
-
és brutális erejű ütések-rúgások lesznek a leghatékonyabbak.