Gyakran ismételt kérdések
Lektoráltad-e honlapodat egy mesterrel?
Szerinted mennyi a valószínűsége annak, hogy megtámadnak az utcán?
Néha olyan "öregesen" mutatod meg a technikákat...
Van az embereknek egy abnormális csoportja, amelyik egyszerűen nem fél semmitől. Az orvostudomány mai álláspontja szerint ők a pszichopátia egy speciális fajtáját képviselik, mert az egészséges emberi lélekhez mindenképpen hozzátartozik egy kis adag félelem.
A normális emberek tehát félnek: féltik önmagukat, szeretteiket vagy tulajdonukat, ilyesformán az egészséges emberben csupán a félelem mértéke lehet kóros. Itt és most nem kívánok orvosokkal vitába szállni, de ha jól tudom, ezt az elburjánzódott félelemérzetet nevezzük neurózisnak, amely aztán számtalan, igen színes tünetegyüttest produkálhat.
Hétköznapi életünk tele van neurotikus gondolattal, ezzel én sem voltam másképp. Egyszer azonban kamaszként elhatároztam, hogy utána járok: egyáltalán valósak-e félelmeim? Ma már úgy látom, hogy legtöbb félelmem vagy alaptalan, vagy leküzdhető volt. Legtöbbjüket szüleim, tanáraim és a társadalom ültette belém.
Van egy kiváló mondás:
"A bátrak attól bátrak, hogy tovább bírják 5 perccel."
Én azt állítom, hogy a félelem jó dolog, mert jó önkontrollt biztosít a jó döntésekhez. A félelem azonban nem hathat bénítólag személyiségünkre.
A nunchakutól való félelem alapja a félelem a fegyverektől, amelyek megsebesíthetnek minket. Ám ha jobban belegondolunk, ezzel egyúttal a hatékony önvédelem lehetőségét is elvetjük; ezt pedig valójában nem szeretnénk. Nincs más hátra, mint -ahogy a bátrak csinálják-, úrrá kell lennünk félelmeinken. Aki erre nem képes, valójában semmire sem képes, mert mindentől fél (azaz neurotikus). Ez persze mindenkinek szíve joga, bár ha megkérdeznénk őket a boldogság felől, nagy valószínűséggel azt válaszolnák, hogy nem boldogok.
Igen, ilyenek a félelemmel teli emberek, mert az már rég leuralta egész életüket.
A megoldás egyszerű: ha testi-lelki épségünk nem forog veszélyben, elébe kell mennünk az eseményeknek. Mivel például a nunchaku tanulásakor a legnagyobb ütés minket 1 szivaccsal bevont nunchakuval érhet, érdemes ezt kipróbálni. Az alábbi videóban nem nagyon látszik, de tisztességgel elpáholom magamat a gyakorló nunchakuval:
Amint a tradicionális kungfuban és a karatéban, éppúgy nálam sincsenek övek és vizsgák. Az övrendszer egyébként modern találmány és nagy valószínűséggel európai nyomásra vagy behatásra alakult ki. Erre több bizonyíték is van, de talán a legkézzelfoghatóbb, hogy 2 olyan harcművészeti irányzatban, amelyik leginkább megőrizte az authentikus ősi hagyományokat, a kendóban és iaidóban (mindkettő a kardozás művészetével foglalkozik), nincsenek övek, csak belső vizsgák és vele fokozatok.
Én személy szerint ismerek olyan feketeöveseket, akiket simán fel lehetne aprítani egy átlagos küzdelemben (nunchaku nélkül is). Az utóbbi mondat azonban velejéig immorális, romlott szemlélet, ugyanis az ő emberi értéküket nem ez, hanem egészen más dolgok határozzák meg, amely miatt többségüket csakis tisztelni kell. Mindenesetre ez a (mondjuk ki nyíltan) övek körül terjengő rangkórsági mánia elviszi a figyelmet sokkal fontosabb dolgokról, nevezetesen:
meg tudok-e úszni egy késes támadást sérülés nélkül?
Néhány évvel ezelőtt egy ünnepelt karatebajnokot -feketeöv ide és amoda-, úgy szúrtak le egy diszkóban, mint malacot pörkölés előtt. A feketeöves bajnok esetében tehát a válasz sajnos egyértelműen nem, látható tehát: minden egyes edzésen páros gyakorlatok formájában lehetőség van megküzdeni saját életünkért. Ez pusztán szemlélet kérdése és szerintem ez a legfontosabb. Én ugyanakkor azt is szavatolom, hogy ebben a szemléletben fognak az edzések lezajlani. Mert semmilyen öv nem véd meg minket egy rosszul sikerült késelvezetéstől.
Lektoráltad-e honlapodat egy mesterrel?
A mesterek -mégha több stílusban is jártasak-, legtöbbször mégis egyetlen stílusból indulnak ki, ez azonban sokszor egyoldalú szemléletet eredményez. Egy egyenes ütés például az einsteini görbült téridő szerint a földfelszínen éppoly egyenesen halad a karatéban, mint a kungfuban. Ha rosszul ütöd, eltörik valamelyik kézközépcsontod vagy a csuklód, ha gyengén, hatástalan marad, stb. Ezt voltaképpen önmagunk kárán is meg tudjuk tapasztalni.
A stílus tehát az a szemlélet, hogy mit csinálsz 2 ütés között.
De kell-e nekünk ennek felméréséhez ehhez mesteri szemlélet?
Bruce Lee erre azt mondta -és én ezzel mélységesen egyetértek-, hogy a harcművészetekben nincs már új felfedezni, csak akkor, ha esetleg az embernek kinőne egy harmadik karja. Azt javasolta, hogy mindenki alakítsa ki saját stílusát, akár csak néhány technikán keresztül. Mert például lehet, hogy én csak combost tudok rúgni, de ha azt 2 tonnás, combcsonttörő rúgónyomatékkal teszem, akkor küzdelmeim viszonylag hamar el fognak dőlni. Ő ezen felfogás szerint harcolt és forgatott, nem úgy, mint később Jackie Chan, aki filmjeibe belevitte szinte az összes hatásvadász látványelemet. A stílus tehát egyfajta erőltetett szemléletmód mindig egy adott szemüvegen keresztül. Az igazság pedig az, hogy ha a harcművészetekre is jellemző hókuszpókuszokat leszámítjuk, akkor maradnak a szimpla véres küzdelmek, amelyek fájdalmaiból egy pillanat alatt képesek vagyunk tanulni. Ebből a szempontból a leghatékonyabb "stílusok", amelyek a leginkább közelítenek az eredeti, harcos küzdelmekhez, ilyen például muay thai, MMA, kickbox, K2, UFC, stb.
További érvem, hogy én Gitáriskolám publikálásakor sem kértem ki zenetanárok véleményét. Ma már ez a gitáriskola a világ egyik legnagyobbja és olyan dolgokról is beszélek benne, amelyet szerintem sok zenetanár meg sem ért (például bináris skálakatalógus, a zene és matematika kapcsolata, stb.).
A helyzet hasonló a fentiekhez: egy skála, egy dal, egy ütés a tekintélyek beavatkozása után is ugyanaz marad.
Összefoglaló megállapításunk tehát a következő: mivel a harc egyetemes, nincsenek jó vagy rossz stílusok, csak bal lábbal kelt mesterek.
Szerinted mennyi a valószínűsége annak, hogy megtámadnak az utcán?
Bármikor elővehetjük a hivatalos KSH-adatokat, amelyekből kerekítésekkel, de kiolvashatjuk, hogy 100.000 lakosra átlagban 5000 ismertté vált bűncselekmény jut. Ebbe beletartoznak a gazdasági bűncselekmények is, amelyek során nem keletkezik erőszak, ám a többi kategória, a személy, a vagyon és a közrend elleni bűncselekményeknél már nyugodtan beleszámolhatjuk az esetleges áldozattá válást. A számok azt mutatják, hogy ennek nagyjából 2-4 %-os a valószínűsége (mert 100.000 lakosból 2000-4000 a lebukott, erőszakos bűnöző).
Ez a szám jóval nagyobb a remélt lottóötös valószínűségénél, amely során éppen arra játszunk, hogy az bekövetkezzen.
Külön érdekesség, hogy, ezt a számot az erőszakkal foglalkozó szakmák (rendőr, biztonsági őr, kidobóember, stb.) egy intézkedés során azonnal 100%-ra képesek feltornázni.
Néha olyan "öregesen" mutatod meg a technikákat...
Igen tudom, hogy miről beszél a kommentelő. Nos, ez a honlap alapvetően egy oktatási honlap lassú, jól látható és alaposan részletezett technikákkal, nem pedig egy exhibicionista show. Az utóbbihoz kissé többet kéne gyakorolnom freestyle-technikákat (gyorsan tegyük is hozzá: amelyeket azért tudok megfelelő minőségben), ám ekkor időt veszítenék a nunchaku harci gyakorlataiból. Ezt semmiféleképpen sem engedhetem meg magamnak, mert ez képezi harci rendszerem lényegét. Például páros küzdelmek során én viszonylag hamar el tudok venni a nunchakut a tanítványtól, 2. lépésben pedig gyorsan földre tudom küldeni. Onnantól azonban már a földharc szabályai érvényesülnek. Természetesen nem állítom, hogy nincs jobb freestyle-szakértő nálam, de szimulált harci helyzetben én fogok nyerni (randori)...
Pénzes László