Köszöntés és tiszteletadás

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi a legildomosabb nunchaku-köszöntésforma?

Az egyik videón a következő köszöntést láttam:

A kifordított ököl azonban -éppúgy mint a jobbkezes kézfogás-, a régebbi időkben a fegyvertelenség bizonyítása volt. A fenti mozdulat tehát egyértelmű paradoxont hordoz magában, hiszen nem lehet fegyvertelenséget bizonyítani úgy, hogy közben kezünkben van a fegyver. (Bár igaz, hogy a mozdulat manapság tiszteletadássá szelídült, de engem roppant zavar a mozdulatban rejlő logikai ellentmondás.)

Éppen ezért a sok tiszteletadásos variáció közül én a mindenhol bevált, egyszerű meghajlást választottam a kötelező tiszteletadás alapmozdulatának; magán, illetve csoportos oktatás során ezt fogjuk használni: