Az átforgatások
Álforgatás - valós forgatás
A legtöbb freestyle-technika a nunchaku folyamatos, tengely körüli forgatására irányul. Ekkor a fegyver 2 szárát mintegy propellerszárakként képzelhetjük el, amelyek egy virtuális középpont körül forognak. A propellernél pontosan itt helyezkedik el a rögzített, forgó tengely, amelyet valamilyen motor hajt meg.
A nunchaku esetében a forgatáshoz szükséges erőátadást nagyobbrészt a kezek végzik el, fontos azonban észrevennünk, hogy ezt legtöbbször nem a tengelyponthoz közel (amely pontosan a szárátkötő kötél vagy lánc mértani közepe), hanem a fegyver jukon-bu részénél:
Ilyen módon kellő gyakorlatozás során a nunchaku valóban el kezd forogni, de nem többet, mint 1/2 köröket. Tipikusan ilyen a DI-ID átvezetés...
...amelyet felgyorsítva valósnak tűnő nunchaku-forgatásként értékelhetünk. Valójában ez pusztán "álforgatás" abban az értelemben, hogy csak imitálja a propeller mozgását, hiszen:
-
egyrészt nem a forgástengelynél avatkozunk be,
-
másrészt ahhoz, hogy folyamatos forgást produkáljunk, csuklónk állásirányát is folyamatosan változtatnunk kell,
-
harmadrészt -már említett módon-, az erőátadás nem a tengely közelében, hanem szakaszos ráfogásokkal a jukon-bu résznél történik.
A legjobb tudásom szerint az összes freestyle-technika között egyedül az önálló lendületű ujj-forgatások azok, amelyeket valós forgatásként tudunk értékelni. A technika alkalmazása során:
-
az ujj a forgástengely közelében dolgozik, ott adja át a forgáshoz szükséges erőt,
-
csuklónk nem mozog el más irányokba,
-
a fegyver valós és folyamatos propellermozgást végez.
Nézzünk meg egy ilyen jellegű valós forgatást:
Pénzes László