A formagyakorlatokról

A formagyakorlat (japán nevén kata) a harcművészeti stílus különböző nehézségi szintű technikai elemeiből összeállított, kötött mozdulatsorozat. Nézzünk meg egy ilyen katát a karate kyokushinkai stílusból:

A harcművészeti filozófia ilyenkor azt mondja, hogy a harcos elképzelt ellenfeleivel küzd, tehát a gyakorlat önmagában véve is hasznos. Én ezzel a kijelentéssel nem egészen értek egyet, következésképpen nézzük meg a formagyakorlatok előnyeit és hátrányait!

Mivel a formagyakorlatok teljesen kötöttek, azaz előre koreografáltak, nincs bennük lehetőség improvizációra, ezért megjegyzésük komoly szellemi koncentrációt és fizikai teljesítményt követel meg. Ráadásul a formagyakorlat mindig a stílus elemeiből építkezik, gyakorlásával tehát maga a stílus ismerete is mélyül. Mindezt mindenképpen hasznosnak kell értékelnünk, azonban én csakis arra tudok gondolni, hogy a formagyakorlat gyakorlása mennyi időt vesz el a valós harc gyakorlásából. Mert a harcművészetek eredeti célja ez, azaz maga a harc, nem pedig a harc „elművésziesítése”. Ebből következően a formagyakorlatok valójában feleslegesek, bár ezzel a kijelentéssel senkit sem kívánok lebeszélni a formagyakorlatok aktív művelésétől, csupán kérem, hogy a kettőt, a harcot és a formagyakorlatot soha ne keverjük össze.

Ezen tévedésre konkrét példával is tudok szolgálni. Én Brüsszelben éltem 2 évet, pontosabban 1998 és 2000 között. A NATO karate klubja akkoriban arról szólt (szerintem ma is), hogy ki tud minél szebben formázni és az öveket is erre a teljesítményre osztották. Brüsszelben több stílus klubját is meglátogattam és sajnos a formacentrikusság igencsak elterjedt szemlélet volt (éppen a harc kárára).

A formagyakorlatoknak csakis egy lehetőség ad létjogosultságot: ha a stílus elemeiből mi magunk építjük fel a formagyakorlatot, még pedig sajátmagunk számára.

Így a személyes elképzelés és annak improvizatív alkalmazása sokat lendíthet a stílus alkalmazásában, sőt egy fegyver freestyle alkalmazásán is. Fokozottan igaz ez a nunchakura, ahol a külön-külön megtanult technikai elemeket előbb-utóbb hasznos oly módon összekötni egymással, hogy azok összefüggő mozdulatsorozatot alkossanak. Ilyen megkomponált formagyakorlatokat sokszor láthatunk harcművészeti gálákon. Egy ilyet nézzünk meg most:

Hogy a formagyakorlat mennyire kötött, előre koreografált és mennyi benne az improvizatív elem, arra a kérdésre csakis a maga az alkalmazó harcos tud válaszolni.

A magam részéről a tanulási folyamat mindig a következőképpen zajlik le:

1. kitalálom a megtanulandó technikai elemet,

2. megtanulom alkalmazni lassan és külön,

3. gyorsítom a technikát,

4. átvezetem más, hozzá közeli technikákba,

5. beillesztem a forma valamelyik részébe,

6. gyorsítom a formában történő alkalmazását.