A nunchaku, mint fojtóeszköz

A fojtás, fojtogatás legtöbbször a harc legvégét jelzi. Nem jó az, ha 1 nunchakus utcai harc idáig fajul, de természetesen fel kell rá készülni.

A hiedelemmel ellentétben a fojtástechnika szakértői kezekben egyáltalán nem halálos kimenetelű; szinte az összes komolyabb harcművészeti stílus megemlíti, hogy a nyak 2 oldalán az agyba futó fő ütőereket 5-10 másodpercig elszorítva szédülés és ájulás állhat be. Ezt személyesen is megtapasztaltam, amikor egyik földharc-edzésemen szándékosan nem kopogtam le egy fojtástechnikát, csak azért, hogy lássam, valóban oly hatékony-e a technika.

(Aki még nem találkozott ezzel: páros gyakorlatoknál a lekopogás azt jelenti, hogy azonnal le kell állni a technika alkalmazásával.)

A fojtástechnika kivitelezése nem könnyű, mert persze addig az ellenfél sem tétlenkedik, ám nunchakuval végrehajtva -ha egyszer sikerül-, már visszafordíthatatlanul hatékony; állítom, hogy sokkal hatékonyabb a kézi fojtásoknál, hiszen a fegyver segítségével kisebb szorítóerővel és gyorsabban lehet nagyobb nyomatékot produkálni, ráadásként pedig nagyobb biztonságban. Alább 2, bemutató jellegű, ütésekkel is kombinált fojtástechnikát láthatunk. A szituáció már önmagában kissé idealizált, mert a fojtástechnika kivitelezésének pillanatában a mozdulatsorozat megáll, noha még ott van a kés szabadon a támadó kezében; nos egyszerűen nem mertem a nyakánál a fogva a nunchakummal a földre rántani (vagy hátrafelé egyre növekvő nyomással elvezetni) boxzsáknak szegődött drága barátomat: