Az intuitív pontütés

 

Először nézzük meg a rövid videót:

 

 

A laikus azt veheti észre, hogy úgy ütök, mintha "oda se figyelnék". Aki azonban ezt a következtetést vonja le, az tisztességgel téved, mert a harcos figyelmetlensége olyan luxus, amit egyszerűen nem is engedhet meg magának. A pontütéshez nem a fókuszált tekintetet, hanem az úgynevezett perifériás látást aktiváltam. Meghatározása triviális: perifériás látás minden olyan észlelés, amely NEM irányított és fókuszált. A "szemem sarkából észrevettem" kifejezés pontosan erre az észlelésre utal; úgy vélem, hogy mindannyian néztünk, vizuálisan érzékeltünk már ilyen módon. Például Bruce Lee gyakran alkalmazott perifériás látást filmjeiben több ellenfeles harc során. Pontosan erre való: nem tudunk egyszerre több dologra vizuálisan fókuszálni, ám a perifériás látás bevetésével mélyen a szemfókuszon túli területeket is érzékelhetjük. Persze "szemünk sarkából" eztán sem fogunk tudni például olvasni, ám a változások már nyomon követhetők lesznek. Próbáljuk ki! Fókuszáljunk az alábbi nagy A betűre, majd eközben oldalt emeljük fel valamelyik kezünket és ujjainkkal mutassunk számokat:

 

A

 

A számok megállapításának természetesen sikeresnek kellett lennie. Ennek oka, hogy csak a figyelmünket osztottuk meg a fókuszált és a perifériás objektum között. A perifériás látás tehát valójában a figyelem megosztását jelenti. Óriási, esetenként a túlélés előnye származhat az aktív perifériás látásból, főként több emberes támadás esetén. Sajnos azonban a stresszhormonok jelentős mértékben szűkítik, nagyobb hormonzuhany egyenesen megszünteti, sőt sokszor a perifériás látás ellenkezőjét: csőlátást okoz. Ettől függetlenül nagyon hasznos ilyen jellegű gyakorlatokat is végeznünk. Végrehajtásuk nagyon egyszerű: úgy üssük a pontütést, hogy "nem nézünk oda". Voltaképpen bármire nézhetünk, de a céltárgyra nem. Gyakoroljuk ezt sokszor és úgy, hogy a céltárgy minél hátrébb kerüljön látóterünkben. Másik, ilyen jellegű, kiváló gyakorlat az utcai forgalom (tágabb értelemben bármilyen, vizuálisan feldolgozható történés) periférikus figyelése. Legyen egy céltárgyunk, ám figyelmünket osszuk meg a perifériás területekkel is. Kis idő múltán pedig ellenőrizzük le a periférián látottakat valahogy ilyesformán: